Hiába tápláló és gondosan összeállított az iskolai ebéd, ha a gyerek végül hozzá sem nyúl. A gyermekétkeztetés egyik legnagyobb kihívása, hogy az egészséges fogások ne csak a tányérra kerüljenek, hanem valóban el is fogyjanak. Ehhez pedig a gyerekek ízlését, kíváncsiságát és választási lehetőségeit sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Mit eszik ma a gyerek az iskolában? Vajon jóízűen elfogyasztja az ebédjét, vagy inkább éhesen megy haza, mert nem ízlett neki a főzelék, idegen volt a saláta, esetleg egyszerűen nem azt kapta, amit szívesen megevett volna? A kérdés sok családban ismerős, hiszen a gyermekek egészséges táplálkozása nemcsak a menzán, hanem otthon is mindennapos téma.
Nem elég, ha egészséges, a gyereknek meg is kell ennie!
A közétkeztetés reformja és az egészséges étkezésre nevelés fontos társadalmi ügy. Ugyanakkor egy gondosan összeállított, tápanyagokban gazdag menü sem feltétlenül éri el a célját, ha a gyermek nem fogyasztja el. A kérdés tehát nem pusztán az, hogy mi kerül a tányérra, hanem az is, hogyan lehet a gyerekeket rávezetni arra, hogy nyitottabbá váljanak az egészséges ételekre.
Escusol Szőcs Julianna, a Julienne Kft. kereskedelmi igazgatója szerint ebben a választás lehetősége és a fokozatosság is fontos szerepet játszik.
Szülőként természetes, hogy szeretnénk a legjobbat adni a gyermekünknek. Figyelünk arra, hogy elegendő zöldséget és gyümölcsöt fogyasszon, változatosan étkezzen, és olyan alapanyagokat is megismerjen, amelyek ritkábban kerülnek az otthoni asztalra. A gyerekek ízlése azonban nem mindig igazodik a felnőttek elképzeléseihez.
Ami számunkra finom és egészséges, az számukra lehet szokatlan vagy kevésbé vonzó. Ha pedig az étkezésből rendszeres vita lesz, azzal könnyen ellenkező hatást érhetünk el.
A gyermekétkeztetésben szerzett tapasztalatok szerint a diákok nagyobb eséllyel eszik meg az ebédjüket, ha maguk is részt vehetnek a menü kiválasztásában. Escusol Szőcs Julianna úgy véli, hogy a szülőknek sem érdemes automatikusan felülbírálniuk gyermekük döntését csak azért, mert egy másik fogást egészségesebbnek gondolnak.
Egy jóízűen elfogyasztott meleg étel ugyanis többet érhet, mint egy táplálkozási szempontból ideális, de érintetlenül maradó ebéd. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk az egészséges étkezésről. Sokkal inkább azt, hogy annak kialakításához türelemre, fokozatosságra és a gyermek bevonására van szükség.
A választás lehetősége étvágyat is hozhat
Sok intézményben már többféle menü közül választhatnak a diákok, egyes helyeken pedig vitaminpult is segíti a változatos étkezést. Itt friss salátával, gyümölcsökkel, tejtermékekkel vagy kisebb adagokban kínált nyers zöldségekkel egészíthetik ki az ebédjüket.
„ Azt látjuk, hogy a gyerekek szívesen veszik el a kis tálkákba kiporciózott nyers répát, uborkát vagy kompótokat, vagy válogatnak a vitaminpultból. Olyan különlegesebb salátákat is megkóstolnak, mint a céklasaláta almával vagy a zelleres alma. Ha a szülő felülbírálja a gyermek döntését egy egészségesebbnek gondolt étel javára, akkor az ebéd gyakran a tálcán marad. Pedig egy jóízűen elfogyasztott meleg ebéd többet ér, mint a legoptimálisabb, de el nem fogyasztott fogás” – meséli a szakember.
A színes kínálat és az önálló döntés segíthet abban, hogy a gyerekek bátrabban próbáljanak ki új ízeket. A cél nem az, hogy minden nap kizárólag a kedvenceik kerüljenek eléjük, hanem, hogy az egészséges választás ne kényszerként, hanem természetes lehetőségként jelenjen meg.
A közétkeztetésben ugyanakkor a menük összeállításakor arra is figyelnek, hogy a választási lehetőség ne szorítsa háttérbe az egészségesebb fogásokat. Ha például a rántott hús minden esetben alternatívája lenne egy kevésbé népszerű főzeléknek, sok gyermek valószínűleg mindig ugyanazt választaná. Ezért inkább hasonló jellegű, de eltérő ízvilágú ételeket kínálnak egymás mellett.
Reggeli nélkül nehezebben indul a nap
A gyermekek étkezéséről beszélve nem szabad megfeledkeznünk a reggeliről sem. A rohanós hétköznapokon könnyen előfordul, hogy a korai indulás miatt csak néhány falat vagy egy gyors péksütemény kerül a gyerek elé.
A reggeli fontos szerepet játszik a napi energiaszükséglet fedezésében, és hozzájárulhat a figyelem fenntartásához is. Nem mindegy tehát, hogy a gyermek jóllakottan indul-e iskolába.
A reggeli az agy üzemanyaga. Az éjszakai koplalás után a szervezetnek, különösen az agynak, szüksége van energiára (glükózra) az egész napos koncentrációhoz. Egy gyors péksütemény útközben nem valódi reggeli, mivel csak hirtelen megemeli a cukorszintet, ami után a gyermek hamarosan még éhesebb lesz
– hívja fel a figyelmet Escusol Szőcs Julianna. A szakember azt javasolja, hogy lehetőség szerint szánjunk napi 15–20 percet a nyugodt, családi reggelire. A teljes értékű gabonát, fehérjét, friss zöldséget vagy gyümölcsöt és megfelelő mennyiségű folyadékot tartalmazó étkezés jó alapot adhat a naphoz.
Nem kell minden reggel bonyolult fogásokban gondolkodnunk. A rendszeresség, a változatosság és a nyugodt közös étkezés sokszor többet számít, mint a tökéletesnek gondolt menü.
Ne csak azt kérdezzük: finom volt az ebéd?
Délután, amikor a gyermek hazaér az iskolából, sok szülő első kérdése, hogy mi volt az ebéd. A válasz azonban gyakran csak egy rövid „nem tudom” vagy „nem volt finom”.
Érdemes másképp is érdeklődni. „Mi ízlett a legjobban?” vagy „Kóstoltál valami újat a salátapultról?” – ezek a kérdések beszélgetésre ösztönöznek, nem pedig számonkérésre.
Így könnyebben megérthetjük, miért maradt meg az étel, mi tetszett neki, és mire lenne nyitott legközelebb. Az új ízek elfogadásához ugyanis idő kell: egy-egy étellel akár nyolc-tíz alkalommal is találkoznia kell a gyermeknek, mire megszereti.
A közösségnek is fontos szerepe lehet ebben. Ha a gyerekek látják, hogy társaik jóízűen esznek egy számukra ismeretlen fogást, ők is bátrabban megkóstolhatják. Az étkezés így nemcsak a jóllakásról, hanem a felfedezésről és a tanulásról is szól.
Menzakaja, másképp: vissza a valódi ételekhez!
A közétkeztetést sok tévhit övezi, pedig a menza olyan ételekkel is megismertetheti a gyerekeket, amelyek a rohanó hétköznapokon otthon ritkábban kerülnek az asztalra. A levesek, a főzelékek, a hüvelyesek és a hagyományos egytálételek mind hozzájárulhatnak a változatos étrendhez.
A Julienne Kft. konyháin a „slow food” szemlélet is érvényesül: kevés feldolgozott alapanyaggal dolgoznak, saját maguk készítik például a fasírtot, és friss zöldségeket használnak.
Az olyan ételek, mint a lencse, a főzelékek, a hüvelyesek ritkán kerülnek otthon az asztalra. Sőt a tapasztalatok szerint sok háztartásban már nem főznek levest, ezeket az idő szűkössége miatt kiváltják a gyorsan elkészíthető sült húsok körettel, vagy a tésztaételek. Ezért kiemelkedően fontos, hogy a gyerekek az iskolában találkozhassanak ezekkel az időigényesebb, de tartalmas hagyományos ételekkel
– fogalmaz a kereskedelmi igazgató. A klasszikus kedvencek népszerűsége közben alig változik: a paradicsomleves, a paradicsomos húsgombóc, a tejbegríz, a csokiöntetes piskóta, a grízes tészta, a bolognai és a rántott hús továbbra is sok gyermek kedvence. Az úgynevezett édes napokon, amikor például tejbegríz vagy piskóta a főétel, sós alternatívát is kínálnak, például zöldséges rizottót.
A szakember szerint az egészséges táplálkozásra nevelés a szülők, a pedagógusok és az étkeztetési szakemberek közös felelőssége.
A jó menza a gyerekekről is szól
A mindennapi szervezésben az ebédrendelés határidejéről sem érdemes megfeledkezni. Ahol többféle menü közül lehet választani, a későn leadott rendelés miatt a család elveszítheti ezt a lehetőséget. Néhány perc közös menütervezés segíthet abban, hogy a gyermek olyan ételt kapjon, amelyet szívesen elfogyaszt.
Az egészséges táplálkozásra nevelés nem arról szól, hogy mindenáron rávegyük a gyermeket az evésre, vagy mindig az ő kedvence kerüljön az asztalra. Sokkal inkább arról, hogy fokozatosan megismertessük vele a változatos ízeket, teret adjunk a választásnak, és megtanítsuk arra, hogy az egészséges étkezés öröm is lehet.
Mert a sikeres menza nemcsak attól jó, hogy tápláló ételt kínál, hanem attól is, hogy a gyermek jóízűen megeszi, jóllakik vele, és közben egyre nyitottabbá válik az új ízekre.
