Október 25-én hajnalban ismét átállítjuk az óráinkat. Hajnali három órakor visszatekerjük a mutatókat kettőre, így egy órával hosszabb lesz az éjszakánk. Emlékszem, ennek hogy örültünk fiatalon a bulikban, ma meg azért örülök, mert többet alhatok. Azonban szervezetünknek mindehhez alkalmazkodnia kell.
Tavasszal Ruskal – Klemm Csilla a belső biológiai óránkról és az óraátállítás szervezetünkre gyakorolt hatásairól írt, különös tekintettel a menopauza időszakára fókuszálva. Most nézzük meg ugyanezt a kérdést egy másik szempontból: mit árulhat el az óraátállítás a saját működésünkről?
A szervezetünk szereti a kiszámíthatóságot.
Az alvás, az ébrenlét, az étkezések és a napi tevékenységek rendszeressége segíti a biológiai ritmusunk működését. Az óraátállítás megváltoztathatja ezt a ritmust. Van, aki ezt szinte észre sem veszi, mások néhány napig fáradtabbak, ingerlékenyebbek lehetnek, vagy nehezebben koncentrálnak.
Az alvás minősége ugyanis az érzelemszabályozásunkra is hatással van. Amikor kialvatlanok vagyunk, sokszor előfordul, hogy a legapróbb kellemetlenség is nagyobb indulatot vált ki belőlünk, vagy nehezebben találunk megoldást egy problémára. Érdemes ilyenkor megfigyelnünk magunkat. Valóban olyan súlyos az adott helyzet, vagy a fáradtságunk is hozzájárul ahhoz, ahogyan reagálunk?
Meghalljuk, amit a testünk jelez?
A mindennapjainkban gyakran annyira a feladatainkra figyelünk, hogy észre sem vesszük, amikor fáradni kezdünk. Felkelünk, dolgozunk, gondoskodunk másokról, teljesítjük a vállalásainkat. A testünk közben folyamatosan jelez, mi azonban sokszor figyelmen kívül hagyjuk ezeket a jelzéseket. Eleinte például megfeszül a vállunk, nehezebben kezdünk koncentrálni vagy türelmetlenebbé válunk. De mégis tesszük tovább a dolgunkat, amíg a feszültségből erős fájdalom, a fáradtságból kimerültség nem lesz. Pedig a testünk már jóval korábban, sokszor és sokféleképp jelezte, hogy valamire szüksége lenne.
A testünkkel való kapcsolat az önismeret fontos része az óraátállítás idején is.
Minél jobban felismerjük a saját testi és érzelmi állapotainkat, annál több lehetőségünk nyílik arra, hogy tudatosan reagáljunk rájuk.
Hol vannak a saját határaink?
Az óraátállítás idején előfordulhat, hogy reggel már hatkor felébredünk, pedig az ébresztőnk csak hétkor szólna. Este kilenckor már álmosak vagyunk, pedig tízig könnyedén ébren maradtunk. A délutáni programjaink idején pedig már sötét van, ami szintén befolyásolhatja a közérzetünket.
A napi feladataink azonban változatlanok. Az óra szerint ugyanakkor indulunk munkába, ugyanannyi teendő vár ránk, és gyakran ugyanazt a teljesítményt várjuk el magunktól.
Mit teszünk ilyenkor? Észrevesszük, hogy a testünk most más ritmusban működik? Általában igen! De megengedjük magunknak, hogy korábban lefeküdjünk, vagy továbbra is ragaszkodunk a megszokott napirendünkhöz?
Sokszor pontosan tudjuk, hogy mire lenne szükségünk, mégis nehezen engedünk a megszokott elvárásainkból. Hiszen a feladatokat el kell végezni, mások számítanak ránk, és holnap sem lesz kevesebb dolgunk.
Az óraátállítás néhány napja jó alkalom lehet arra, hogy megfigyeljük, hogyan bánunk magunkkal.
Mennyire vesszük komolyan a saját szükségleteinket, és mit vagyunk hajlandók változtatni azért, hogy azoknak helyet adjunk az életünkben?
A következő napokban próbáljunk meg egy kicsit tudatosabban figyelni magunkra.
Amikor fáradtságot, feszültséget vagy ingerlékenységet tapasztalunk tegyünk fel magunknak három kérdést:
- Mit érzek most a testemben?
- Mire lenne szükségem ebben a pillanatban?
- Mit tudok tenni azért, hogy ezt a szükségletemet meg tudjam valósítani?
Lehet, hogy néhány perc pihenés, egy kis mozgás vagy épp csend elég is az újratöltődésre. Az is előfordulhat, hogy éppen nem tudunk változtatni a körülményeken. Ilyenkor se mondjunk le magunkról! Gondoljuk végig, mikor és hogyan tehetünk a saját jóllétünkért.
Lehet, hogy most nem tudunk megállni, de tervezzük meg, mikor pihenünk, mikor kérünk segítséget, vagy mikor teszünk valamit, ami feltölt bennünket. S ha már elterveztük, vegyük komolyan a magunknak tett ígéretet, és valósítsuk is meg!
Az óránkat egy mozdulattal átállítjuk, de hajlandóak vagyunk a szükségleteinkhez igazítani a mindennapjainkat?
