Hosszú távú iskolafejlesztési programot indít a kormány 2027-től. A program első lépése az iskolai mosdók rendbetétele, a korszerű tanulási terek kialakítása és az intézmények felújításának megkezdése lesz.
Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter hétfői Facebook-bejegyzésében azt is bejelentette, hogy a program elindítására már idén közel 10 milliárd forintot fordítanak. A 2027-es költségvetés oktatási tervei azonban nem csupán az épületekről szólnak. A pedagógusbérek, az oktatási egyenlőtlenségek és a gyermekek jólléte egyaránt a bejelentés középpontjába kerültek.
Lannert Judit szerint a következő évek költségvetése meghatározza a magyar oktatás jövőjét.
A minisztérium munkatársaival és a háttérintézmények vezetőivel azon dolgoztak, hogy a 2027-es büdzsé valódi előrelépést hozzon az oktatásban. A hosszú távú fejlesztési program első szakaszában három fő területre összpontosítanak. A tiszta és megfelelő állapotú iskolai mosdók kialakítására, a 21. századi tanulást támogató környezet megteremtésére, valamint az iskolaépületek felújításának megkezdésére.
A miniszter hangsúlyozta, hogy a fejlesztések középpontjában a diákok jólléte áll. A cél egy olyan oktatási rendszer kialakítása, amelyben a gyermekek fejlődése, a fiatalok jövője és a minőségi oktatáshoz való hozzáférés nem kiváltság, hanem alapvető jog.
A bejelentés ugyanakkor egyelőre nem részletezi, hogy az egyes intézmények milyen szempontok alapján juthatnak fejlesztési forrásokhoz, mely iskolákban kezdődhetnek meg először a munkálatok, illetve pontosan milyen ütemezésben valósul meg a program.
A pedagógusbérek mellett a segítő dolgozókra is figyelnek
A 2027-es költségvetés egyik fontos vállalása, hogy a pedagógusbérek továbbra is elérjék a diplomás átlagbér legalább 80 százalékát. Lannert közlése szerint ezt a szintet a jövőben teljes egészében hazai költségvetési forrásból garantálják.
A tervek a köznevelésben és a szakképzésben dolgozó, nevelést és oktatást közvetlenül segítő munkatársakat, vagyis a NOKS-dolgozókat, valamint a technikai dolgozókat is érintik: az ő bérüket szintén emelnék.
A felsőoktatásban az állami fenntartású egyetemek és a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott intézmények közötti jelentős bérkülönbségek mérséklése szerepel a célok között.
A bejelentés azonban több kérdést is nyitva hagy.
A közösségi médiában megszólaló pedagógusok közül többen azt kifogásolták, hogy a diplomás átlagbér 80 százalékához kötött vállalás önmagában nem feltétlenül jelent megfelelő megbecsülést. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy az átlagos bérszint nem feltétlenül tükrözi az egyes pedagógusok tényleges keresetét.
A hozzászólások között megjelent a kiszámítható, egységes pedagógus-bértábla iránti igény is. Többen úgy vélték, hogy a bérek rendezése mellett a pedagóguspálya társadalmi megbecsülésének helyreállítására, a szakmai szabadság erősítésére és a megfelelő munkakörülmények megteremtésére is szükség van.
A gyermekek jólléte nem állhat meg az iskolaépületeknél
A miniszter bejelentésének egyik fontos eleme, hogy az oktatás minőségét nem kizárólag a bérek és az infrastruktúra határozzák meg.
A tartós változáshoz a korábbi, rosszul működő gyakorlatok felülvizsgálatára, valamint a gyermekek, a családok és az oktatásban dolgozók tapasztalatainak figyelembevételére is szükség van.
Ez a gondolat a Facebook-bejegyzés alatti hozzászólásokban is hangsúlyosan megjelent. Több kommentelő arra figyelmeztetett, hogy a felújított iskola és a tiszta mosdó alapvető feltétel. Azonban önmagában nem garantálja, hogy a gyermekek biztonságban érzik magukat, motiváltan tanulnak, és lehetőségük nyílik képességeik kibontakoztatására.
Felmerült a tanulók szorongásának, mentális terhelésének és az iskolai stressznek a kérdése is.
A hozzászólók között voltak, akik több mentálhigiénés szakembert, erősebb iskolai szociális segítséget, valamint a gyermekek lelki egészségét támogató intézkedéseket tartanának szükségesnek.
Mások az oktatási módszerek megújítását sürgették. Szerintük a jövő iskolájának nem csupán a vizsgákra és a tananyag elsajátítására kell felkészítenie a diákokat, hanem az önálló gondolkodásra, az együttműködésre, a gyakorlati problémamegoldásra és a mindennapi élet kihívásaira is.
A gyermekek egyéni képességeinek felismerése, az eltérő tanulási igények figyelembevétele és a sajátos nevelési igényű tanulók oktatáshoz való hozzáférése szintén előkerült a kommentekben.
Az oktatási egyenlőtlenségek csökkentése is cél
Lannert Judit szerint a régi rendszer hibáinak kijavítása önmagában nem elegendő. Azokat az egyenlőtlenségeket is mérsékelni kell, amelyek hosszú időn keresztül meghatározták az oktatás mindennapjait.
A 2027-es költségvetésben ezért a felzárkóztatásra, a dolgozók megbecsülésére és az iskolai környezet megújítására helyezik a hangsúlyt.
A miniszter azt is közölte, hogy a koragyermekkori nevelés és a felnőttoktatás önálló költségvetési sort kap, az ifjúságpolitikára fordított keretet pedig megduplázzák.
A bejelentéshez kapcsolódó hozzászólások alapján az oktatási esélyegyenlőség kérdése több szinten is foglalkoztatja az érintetteket. Egyesek a sajátos nevelési igényű gyermekek szakmatanulási lehetőségeinek bővítését és az esetleges intézményi kizárások felülvizsgálatát sürgették. Mások a bölcsődékben és az óvodákban dolgozók bérhelyzetére, illetve a felsőoktatásban tapasztalható kereseti különbségekre hívták fel a figyelmet.
A felvetések közös pontja, hogy az oktatási rendszer megújítását sokan nem egyetlen intézkedéstől, hanem több, egymással összefüggő probléma kezelésétől várják.
Átláthatóságot és konkrétumokat is várnak az érintettek
A bejelentés fogadtatása vegyes képet mutatott. Többen örömmel fogadták, hogy az iskolák állapotának javítása és a gyermekek jólléte ismét hangsúlyosan megjelenik az oktatáspolitikai tervekben.
Egy pedagógus például arról írt, hogy 34 éve tanít abban az iskolában, ahová egykor maga is járt, és az épület állapota miatt már régóta várja a fejlesztéseket.
Más hozzászólók viszont konkrétabb vállalásokat sürgettek. A közel 10 milliárd forintos induló keret kapcsán többen azt kérdezték, hogy az összeg hány intézmény korszerűsítésére lehet elegendő, és milyen szempontok szerint választják ki a fejlesztésben részt vevő iskolákat.
A tankerületek működésével, a vezetők felelősségével és a gazdálkodás átláthatóságával kapcsolatos kérdések is megjelentek. Egy hozzászóló a tankerületi költségvetések, éves beszámolók és szerződéses adatok nyilvánosságát kérte számon. A pedagógusok és az oktatási dolgozók megbecsülésével kapcsolatban szintén számos kritikus vélemény érkezett.
A kommentek egy része a bérek szintjét, másik része a munkaterheket, a szakmai támogatás hiányát, illetve a pedagóguspálya társadalmi megítélését állította középpontba.
A hozzászólások természetesen nem tekinthetők reprezentatív felmérésnek, de jól érzékeltetik, hogy az oktatás megújításával kapcsolatban az érintettek nemcsak pénzügyi forrásokat, hanem kézzelfogható változásokat és számonkérhető vállalásokat is várnak.
A bejelentést a megvalósítás teszi majd igazán mérhetővé
Lannert Judit szerint a költségvetés fontos eszköz, de önmagában nem oldja meg az oktatás valamennyi problémáját. A tartós változáshoz szakmai és társadalmi egyeztetésekre, a korábbi gyakorlatok felülvizsgálatára és következetes munkára is szükség lesz.
A miniszter ígérete szerint a döntéseknek a gyermekek, a családok és az oktatásban dolgozók valós tapasztalataira kell épülniük. A cél egy olyan rendszer kialakítása, amely nemcsak beszél a gyermekek és fiatalok érdekeiről, hanem meg is hallgatja őket.
A közel 10 milliárd forintos induló keret és a bérekkel kapcsolatos vállalások fontos kiindulópontot jelenthetnek. A következő időszakban azonban az lesz a meghatározó, hogy a bejelentett tervekből milyen konkrét intézkedések születnek. Mely intézményekben indulnak meg a fejlesztések, és a változások mennyire érzékelhetők majd a tanulók, a pedagógusok és a családok mindennapjaiban.
