A Harry Potter-univerzum évtizedek óta generációk képzeletét mozgatja meg világszerte, ahogy az enyémet is. Gyakorlatilag a könyvekkel együtt nőttem fel, 16 alkalommal olvastam, rágtam át magam rajtuk, így úgy gondolom, vérbeli rajongónak vallhatom magam, és ezzel nem vagyok egyedül az országban. Herczeg-Kiss Bettina ajánlója.
A megnyitó esemény különösen nagy figyelmet kapott, és lehetőség nyílt arra is, hogy a látogatók az elsők között tapasztalják meg, mit is kínál az installáció. Az első benyomások alapján bátran kijelenthető, hogy a kiállítás ambíciózus vállalkozás. Ugyanakkor az élmény összképe árnyaltabb annál, mint amit a kezdeti lelkesedés sugall.
Látvány és hangulat: erős nyitás, nehéz megközelíthetőség
A Harry Potter: A Kiállítás megnyitójának hangulata február 6-án a Green Event Hall-ban Szentendrén kifejezetten erős és már-már megható volt. A komplex, több teremből álló kiállítást a Warner Bros. Discovery Global Experiences, az Imagine Exhibitions és az Eventim Live közösen mutatta be az érdeklődőknek.
Az élményből valamelyeset elvett, ha nem autóval érkezett az ember, a tömegközlekedéssel való megközelíthetőség sok kellemetlenséget okozott.
A szervezők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a látogatók már az érkezés pillanatától egy különleges atmoszférába csöppenjenek. A sötét falak, a fénytechnika, a zenei aláfestés és a gondosan megtervezett vizuális elemek hatásosan idézték meg a jól ismert Harry Potter varázsvilág hangulatát.
Tom Zaller, az Imagine Exhibitions elnök-vezérigazgatója is részt vett a megnyitón. A beszédében elmondta, hogy milyen öröm számára, hogy Magyarországra is el tudták hozni a kiállítást, illetve hálás volt a számításokon felüli érdeklődésért.
A közönség hangulata is ezt tükrözte, a jelenlévők között sok volt a lelkes rajongó, többen jelmezben érkeztek, és természetesen influenszerekben sem volt hiány. Nagyon kellett figyelnem arra, hogy ne hasonlítsam össze a Londonban található Harry Potter Studio-val, ami többé-kevésbé sikerült is.
Tematikus terek és vizuális megvalósítás
A kiállítás több, egymást követő tematikus térből áll, amelyek a Harry Potter-történetek ikonikus helyszíneit és tárgyait idézik meg. A látogatók találkozhatnak jelmezekkel, díszletekkel és különböző kellékekkel, amelyek a filmek világát hozzák közelebb. Belépéskor a karszalagunkat regisztrálva választhatunk magunknak házat, illetve az adataink megadásával emlékeket gyűjthetünk. Ahogy belépünk az első terembe, felkerülünk a Tekergők térképére.
Mikor a nevem felvillant a térképen, az az érzésem támadt, hogy újra gyerek vagyok, és alig vártam, hogy tovább haladjunk.
A vizuális kivitelezés számos ponton kifejezetten erős. Egyes installációk részletgazdagsága és mérete valóban lenyűgőző, és képes arra, hogy rövid időre megteremtse az ismerős varázsvilág illúzióját. Ezek a részek különösen jól működnek, és egyértelműen a kiállítás erősségei közé tartoznak.
Interaktivitás: jó irány, vegyes megvalósítás
A szervezők interaktív elemekkel is igyekeztek bevonni a látogatókat a Harry Potter- filmek világába. Különböző játékos installációk, „varázslási” lehetőségek és fotópontok várják az érdeklődőket, amelyek elsősorban az élményalapú befogadást erősítik.
Az interaktivitás koncepciója kifejezetten pozitív volt, azonban a kivitelezés nem minden esetben egyenletes. Egyes pontokon torlódás alakult ki, máshol az instrukciók nem voltak egyértelműek. Ezek a kisebb szervezési és használhatósági problémák ugyan nem rontják le teljesen az élményt, de érzékelhetően csökkentik annak gördülékenységét.
Tartalmi mélység: nagyobb hiányosság
A kiállítás egyik legfontosabb kérdése az, hogy mennyire képes többet nyújtani puszta látványnál. Ebben a tekintetben már árnyaltabb a kép.
Bár a vizuális elemek erősek, a tartalmi mélység több ponton is hiányosnak tűnik. A kiállítás kevésbé fókuszál a Harry Potter-világ részletesebb bemutatására. Ez különösen azok számára feltűnő, akik mélyebb betekintést várnának a Harry Potter-univerzum működésébe.
Az az érzésem volt végig, hogy mindenből kapunk, de csak egy keveset. Mire igazán bele tudtam volna merülni egy-egy jelenetbe vagy díszletbe, esetleg játékba, már vége is lett.
Ráadásul a játékokat csak egy-egy alkalommal lehetett kipróbálni, a karkötő következő érintésére már jelezte a rendszer, hogy ezzel a küldetéssel végeztem. Az installációk egy része kevésbé kínál narratív vagy információs többletet.
A Harry Potter: A kiállítás végén egy ajándékbolt is várja a látogatókat, ahol az univerzum különleges darabjai közül lehet kedvünkre válogatni. A kínálat igazán hangulatos és sokszínű: finom kidolgozású ékszerek, stílusos ruhák, Vajsör, noteszek, plüssök között tudunk válogatni.
Egyenetlen élmény
A Harry Potter-kiállítás másik jellemzője az egyenetlenség. Vannak kifejezetten erős, emlékezetes terek, amelyek vizuálisan is, hangulatban is kiemelkednek (pl. a párbaj Harry és Voldemort között), ugyanakkor akadnak olyan részek is, amelyek kevésbé kidolgozottnak tűnnek, és hamar tovább „zavarják” az érdeklődőt.
Ez a hullámzás megtöri az élmény folytonosságát. A látogatók nehezebben tudnak végig ugyanabban az intenzív, magával ragadó állapotban maradni, ami egy ilyen tematikus kiállítás esetében fontos lenne. Érthető, hogy vannak „pihenő-pontok”, hogy a látogatók ne fáradjanak el, de több esetben ezek hosszúra nyúlnak, és elveszítjük menet közben a fókuszt.
Elvárások és valóság
Egy Harry Potter-tematikájú kiállítás esetében az elvárások eleve magasak. A franchise globális népszerűsége és részletgazdag világa miatt a közönség nem csupán látványt, hanem komplex élményt vár.
A magyar kiállítás ezt részben teljesíti: vizuálisan erős, hangulatában időnként kifejezetten hatásos. Ugyanakkor nem minden esetben képes elérni azt a mélységet és immersziót, amely a teljes „beszippantó” élményhez szükséges.
Kinek ajánlott?
Elsősorban ideális választás azoknak:
- Harry Potter rajongóknak,
- akik látványos, könnyen befogadható programot keresnek,
- szeretnének közelebbről találkozni a Harry Potter-világ ikonikus elemeivel, és még nem ismerik a varázsvilágot,
- családi vagy baráti kikapcsolódásként tekintenek az eseményre.
Összegzés
A kiállítás megtekintése után A tanú ikonikus mondata jutott eszembe: „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Az erős indítást követő hiányosságok azt az érzést keltették bennem, hogy hiába professzionálisak a díszletek, hiába van mindenhez magyarázat írva, valami mégis hiányzik. Valami hiányzik, amit nehéz szavakba önteni, de talán éppen az a megfoghatatlan varázs, az a finom atmoszféra, amely a Harry Potter-univerzumot igazán élhetővé és átélhetővé teszi. Enélkül a leglátványosabb díszletek is csak kulisszák maradnak.
