Ötvenévesnek lenni ma egészen mást jelent, mint amit gyerekkorunkban láttunk. Palya Bea novemberben tölti be az ötvenet, és esze ágában sincs lassan leballagni az élet képzeletbeli hegycsúcsáról. Új lemezt készít, vállalkozást épít, tanít, és közben egyre tudatosabban figyel arra, mennyit vállal magára. A Szalon VIP-beszélgetésén az életközepi válságtól a női összetartásig sok minden szóba került. És persze az is, hogy mi történik, amikor egy rendkívül hatékony nő rájön: nem kell mindent neki megcsinálnia. Pagonyi Adrienn írása.
„Nekem még van három hetem”
– mondja Palya Bea, amikor az ötvenedik születésnapok kerülnek szóba. November 11-én lesz ötvenéves és láthatóan jól érzi magát ebben az életszakaszban.
Gyerekkorából viszont egészen más kép él az ötvenes nőkről.
„Nálunk az 50 éves nő az néni volt már. 40 évesen is néni volt”
– emlékszik vissza. Az otthonkás, őszes, dauerolt hajú asszonyok mellett ott volt az édesanyja példája is, aki folyamatosan dolgozott, ellátta a ház körüli teendőket. Bea saját női családi mintájában is felismeri azt a működést, amikor valaki mindenki helyett dolgozik.
„Beleértve engem is. És ezzel játszom én az 50 körül.”
Az ötvenedik születésnap közeledtével egyre többet foglalkoztatja, hogyan szeretné élni a következő évtizedeket. Nemrég felvette a Túl a hegyen című lemezét, amelynek már a címe is erre a kérdésre utal. Ha felértünk egy hegytetőre, onnan valóban csak lefelé vezethet az út?
„Attól én még azt gondolom, hogy lesznek újabb csúcsok.”
Az életközepi válság kérdésére is meglehetősen sajátos választ ad.
„Nem volt időm válságba kerülni, mert dolgoztam.”
Persze rögtön hozzáteszi, hogy ha volt is ilyen időszaka, valószínűleg korábban élte át. Saját bevallása szerint sűrűn él, folyamatosan új dolgokat talál ki, és a zenén keresztül újra meg újra felfedezi magát. Negyvennyolc évesen például zongorázni kezdett. A készülő lemezén már olyan dal is szerepel, amelyet zongorával írt.
„Nem hiszem, hogy valaha […] ez a forrás kiapadna belőlem. Mert annyira érdekes a világ. Ahogy idősödöm, egyre érdekesebb.”
Amikor a hatékonyság csapdává válik
Palya Bea évek óta párhuzamosan építi zenei és oktatói tevékenységét. Az Énekeld magad szabaddá, vagyis az ÉSZA programjában az éneklést, a hangot és az önismereti munkát kapcsolja össze. A módszer kidolgozása mellett a vállalkozás működtetése is egyre több feladatot jelentett.
Sokáig kétfős együttműködésekben dolgozott. Azt viszonylag korán felismerte, hogy egyedül nem lehet mindent megoldani, a nagyobb csapat gondolata azonban eleinte inkább újabb felelősséget jelentett számára. A tapasztalat végül egészen más lett.
„Azt éreztem, az volt a képem, ha többen dolgozunk, akkor az az én vállamon nyugszik. Hát, kiderült, hogy levettek a vállamról súlyokat.”
Az elmúlt három évben fokozatosan bővült a csapata. Ma már négyen dolgoznak együtt a produkció működtetésén és Bea számára az egyik legnagyobb felismerés éppen az volt, hogy a közös munka könnyebb is lehet.
Az ötvenhez közeledve a kérdés még élesebben vetődik fel benne.
„Akarok én ilyen full, teletolt naptárral meghalni?”
A mondatot nevetés nélkül is érdemes komolyan venni. Különösen azoknak, akik a saját vállalkozásukat építik, és közben természetesnek veszik, hogy minden döntés, minden feladat és minden probléma végül náluk landol.
Bea pontosan ismeri ezt a működést. Szeret dolgozni, és azt mondja, ha valamit kitalál, rendszerint végig is csinálja. Csakhogy a kreativitás és a hatékonyság egy idő után saját csapdánkká válhat.
„Ez a negyvenes, ötvenes szakasz olykor a saját hatékonyságunk és kreativitásunk csapdájává válik.”
A csapatépítés mellett a delegálást is megtanulta. Az ÉSZA első évfolyamát még szinte teljes egészében maga vitte, az egyéni coachingokkal együtt. Amerikai mentorai figyelmeztették, hogy így nem tud növekedni. Már az első év végén tanárképzést hirdetett, és ma az általa képzett coachokkal együtt dolgozik.
A kontroll elengedését a zenében is gyakorolja. Egy kapolcsi koncerten például egyszer csak azt érezte, hogy már senkit nem kell irányítania a színpadon.
„Most már senkit nem kell menedzselnem a színpadon, csak hátradőlök és élvezem, ami van.”
Persze azért bevallja, hogy ezt még tanulja. Mert ő olyan királynő, aki közben folyamatosan figyeli az udvart, kinek mire van szüksége.
Az ősasszony, aki megtanulta a szabályokat
Palya Beát sokan ösztönös, szabad, nehezen beskatulyázható művészként ismerik. Ő maga sem tiltakozik az ősasszony megnevezés ellen, bár hozzáteszi, hogy a róla kialakult kép csak egy részét mutatja annak, aki ma. A szabadság ugyanis számára egyáltalán nem a szabályok hiányát jelenti.
„A szabályok tisztelete és saját szabályok kialakítása tett engem elképesztően szabaddá és függetlenné ma.”
Sokat tanult, dolgozott önmagán, és a művészi működés mellé fokozatosan felépített egy egészen másfajta tudást is: „Énekes és dalszerző és üzletasszony is lettem. És oktató.” – mondja Bea.
Amikor megszülettek a gyerekei, dönthetett volna úgy, hogy továbbra is elsősorban turnézik. Ehelyett tanulni kezdett, és kidolgozott egy olyan oktatási módszert, amellyel online is dolgozhatott. Ennek megvolt az ára: a tizenhat órás munkanapok évekig tartottak.
Saját bevallása szerint az ÉSZA összetett üzenetet képvisel, így lassabban terjedt, de mára már az offline workshopok teltházzal mennek, az ÉSZA Csúcs és más online rendezvényeik több száz hallgatót vonzanak. Ugyanakkor azt is pontosan tudja, hogy nem kell mindenkinek megfelelnie.
„Nem vagyok való mindenkinek.”
A szabadsághoz való viszonya az életkorával is változott. Egyre kevésbé keresi a külvilág visszaigazolását, és kevesebb energiát fordít arra, ki mit gondol róla. Az építő kritikát meghallgatja, de a saját elképzeléseit már nem akarja mások kedvéért kisebbre szabni.
Ezt a fajta függetlenséget ugyanakkor hosszú tanulási folyamat előzte meg. A saját szabályok, a szakmai tudás és a csapatban működés ma ugyanannak a szabadságnak a részei.
„A szív eleme lemerül”
A beszélgetés során újra és újra előkerülnek a női kapcsolatok. Palya Bea sokat beszél arról, milyen fontos szerepük volt a saját fejlődésében azoknak a nőknek, akik támogatták, tanították, és időnként olyasmit is megláttak benne, amit ő maga még nem.
„Egy nő egy másik nőnek rengeteget tud adni.”
Az ÉSZA létrehozásában is meghatározó volt egy többéves tanulási folyamat, amelyben mentorokkal és más nőkkel dolgozott együtt. Úgy gondolja, egyedül sokkal nehezebb változni, vagy valami valóban újat létrehozni.
„Azt is, azt is nehéz, hogy a saját magamban lévő csodát megpillantsam […] Nekem nagyon segített sok más nőnek a tekintete és szeretete.”
A közösség szerepét egészen szemléletes képpel, saját dalának egy sorával írja le.
„A szív eleme lemerül.”
Arról beszél, mi történik, ha valaki folyamatosan az erős nő szerepében él, és Atlaszként cipeli a saját világát. Előbb-utóbb összeroskad a súly alatt.
Ötven körül már késő újrakezdeni?
Az ötven körüli újrakezdésről kérdezve viszont meglepődik. Azt kérdezem tőle, mit tanácsolna annak a nőnek, aki ebben az életkorban szeretne valami újba kezdeni, de attól tart, hogy már elkésett.
„A kérdés föl sem merült bennem.”
A válasza végül a kíváncsiságról szól. Arról, hogy életkortól függetlenül érdemes nyitva tartani az érzékszerveinket, figyelni a világot, és keresni azokat az embereket, akik mellett új lehetőségeket látunk meg.
„Unatkozni nagyon nehéz, ha nyitva vannak az érzékszerveink.”
Bea saját példája is ezt mutatja. Ötvenévesen új dalokat ír, egyre többet tanul a vezetésről, és azt mondja, szeret Palya Bea lenni, mert még mindig kíváncsi, mi minden születhet ebből.
A beszélgetés végére pedig visszajutunk ahhoz, amivel kezdtük, a női kapcsolódásokhoz. A Szalonban ülő nők között többen szintén az ötvenedik születésnapjukat ünneplik idén, és a közös tapasztalatokból hamar kiderül, mennyire különbözőképpen éljük meg ugyanazt az életkort.
Bea közben már a következő lemezén dolgozik, a csapatával tervezi az ÉSZA újabb évfolyamát, és láthatóan nem unatkozik. A naptárát viszont talán már nem akarja annyira teleírni.
„Ennyit már nem kell csinálni egyedül.”
