Van, aki csak akkor tud igazán elmerülni egy könyvben, ha körülötte tökéletes a csend. Más a reggeli kávé mellett olvas néhány oldalt, megint más éjszakába nyúlóan képtelen letenni egy izgalmas regényt. Egyesek gondosan végigolvasnak minden könyvet, amit elkezdtek, míg mások különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül félreteszik azt, amelyik az első ötven oldalon nem ragadja magával őket.
És akkor még nem beszéltünk azokról, akik egyszerre öt könyvet olvasnak, minden érdekes mondatot aláhúznak, vagy éppen úgy vigyáznak köteteikre, mintha egyetlen apró gyűrődés is jóvátehetetlen tragédia lenne.
Hogy mit árulhat el rólad a könyvespolcod, miért hagysz félbe bizonyos történeteket, és mit jelenthet, ha egyszerre több könyv hever az éjjeliszekrényeden, annak Csató Erzsébet Anna jár utána ebben a cikkben.
Első pillantásra ezek egyszerű olvasói szokásoknak tűnnek. Ha azonban egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk őket, érdekes dolgokat fedezhetünk fel. Az, hogy mikor, hol, mit és hogyan szeretünk olvasni, kapcsolatban állhat az érdeklődésünkkel, napi ritmusunkkal, figyelmünkkel, kíváncsiságunkkal és azzal is, milyen élményeket keresünk egy történetben.
Persze egyetlen könyves szokásból sem lehet megbízható személyiségprofilt készíteni. Attól, hogy valaki krimit olvas, még nem válik titokzatossá, és a romantikus regények szeretete sem mondja meg, milyen a magánélete. Az olvasási szokásaink mégis mesélhetnek rólunk – néha egészen meglepő dolgokat.
Az olvasási szokásaink valóban elárulhatják, milyen emberek vagyunk?
Az olvasás rendkívül személyes tevékenység. Két ember elolvashatja ugyanazt a regényt, mégis egészen más részletekre emlékezhet belőle. Egyiküket a szereplők közötti kapcsolatok fogják meg, a másikat a történelmi háttér, egy harmadik olvasót pedig a cselekmény fordulatai tartanak izgalomban.
Már önmagában az is érdekes, milyen élményt keresünk egy könyvben. Van, aki menekülni szeretne néhány órára a hétköznapokból, más új információkra vágyik, megint más érzelmi élményt keres vagy egyszerűen kíváncsi egy számára ismeretlen világra.
Az olvasási szokások ugyanakkor nem valamiféle titkos személyiségkódok. Sokkal inkább apró jelzések arról, hogyan szeretjük eltölteni a szabadidőnket, mennyi figyelmet akarunk egy történetnek adni, mennyire vágyunk újdonságra, és milyen típusú élmények kapcsolnak ki bennünket.
Éppen ettől izgalmasak: nem skatulyába tesznek, hanem egy új nézőpontból mutathatják meg a saját hétköznapi döntéseinket.
Mit árulhat el rólad a kedvenc műfajod?
„Mondd meg, mit olvasol, megmondom, ki vagy” – csábítóan hangzik, de természetesen nem ilyen egyszerű. A kedvenc műfajaink azonban sokat elmondhatnak arról, milyen történetekkel szeretünk találkozni.
A krimik és thrillerek rajongóit gyakran maga a megfejtés élménye vonzza. Egy jó bűnügyi történet folyamatosan arra készteti az olvasót, hogy figyelje az apró részleteket, gyanakodjon, összekapcsolja a nyomokat, és megpróbáljon az író előtt járni.
A fantasy és a science fiction egészen más szabadságot kínál. Ezekben a történetekben olyan világokba léphetünk be, amelyekben a megszokott szabályok akár teljesen felborulhatnak. Az ilyen könyvek szeretete összekapcsolódhat az újdonság, a fantázia és a „mi lenne, ha?” típusú kérdések iránti érdeklődéssel.
A romantikus történetek olvasói számára sokszor az emberi kapcsolatok, érzelmek és konfliktusok adják a történet igazi erejét, míg a történelmi regények kedvelőit gyakran az vonzza, hogy egy másik korszak mindennapjait szinte belülről tapasztalhatják meg.
A lényeg azonban nem az, hogy személyiségtípust rendeljünk az egyes műfajokhoz. Sokkal érdekesebb feltenni magunknak a kérdést: Miért éppen ezekhez a történetekhez térek vissza újra és újra?
Egy könyv vagy öt egyszerre?
Vannak az egykönyves olvasók. Amíg az aktuális történet utolsó oldalához nem érnek, más kötetnek esélye sincs. Aztán ott vannak azok, akiknek az éjjeliszekrénye kisebb könyvtárra emlékeztet: egy regény elalváshoz, egy ismeretterjesztő könyv napközbenre, egy könnyedebb történet hétvégére, és valahol még egy félig olvasott kötet is várakozik.
Egyik módszer sem jobb a másiknál.
Az első csoport számára vonzó lehet a folytonosság és az elmélyülés. A második viszont hangulattól, rendelkezésre álló időtől vagy pillanatnyi érdeklődéstől függően választ olvasnivalót.
Valójában ugyanaz történik, mint a zenénél. Nem feltétlenül ugyanazt szeretnénk hallgatni hétfő reggel munkába menet, mint szombat este. Miért várnánk el magunktól, hogy könyvekből mindig ugyanarra legyen szükségünk?
A több könyv párhuzamos olvasása tehát nem feltétlenül szétszórtság. Lehet egyszerűen annak a jele, hogy az olvasást többféle élethelyzethez és hangulathoz kapcsoljuk.
Mit jelent, ha soha nem hagysz félbe egy könyvet?
Ismerős az érzés? Már száz oldal óta tudod, hogy nem érdekel a történet, mégis folytatod. Hiszen elkezdted. Már ennyi időt belefektettél. Most már csak azért is végigolvasod.
Mások ugyanebben a helyzetben egyszerűen becsukják a könyvet, és levesznek egy másikat a polcról.
Az olvasói világban régóta létezik egy kimondatlan elvárás, amely szerint a megkezdett könyvet „illik” befejezni. Pedig szabadidős olvasásnál erre semmilyen valódi szabály nincs.
Ráadásul az időnk véges, miközben az elolvasható könyvek száma gyakorlatilag végtelen. Egy érdektelenné vált történet félretétele ezért nem feltétlenül kudarc. Sokszor egyszerűen tudatos döntés arról, mire szeretnénk fordítani a figyelmünket.
És természetesen az ellenkező hozzáállásnak is megvan a maga szépsége. Néha egy lassan induló könyv éppen azért válik emlékezetessé, mert adtunk neki még ötven oldalt.
Te is aláhúzol és jegyzetelsz olvasás közben?
Egyes könyvek úgy néznek ki az olvasás után, mintha komoly munkafolyamaton estek volna át: színes jelölők lógnak belőlük, mondatok vannak aláhúzva, a margón pedig megjegyzések sorakoznak.
Más könyvrajongók számára már egy behajtott lapcsücsök gondolatától is feláll a szőr a hátukon.
A jegyzetelő olvasó nem feltétlenül olvas „jobban”, de más kapcsolatot alakít ki a szöveggel. Megáll, reagál, kiemel, visszatér egy gondolathoz. A könyv ebben az esetben nem érintetlen tárgy, hanem egyfajta párbeszéd helyszíne.
A könyveiket gondosan megőrzők számára viszont maga a kötet is értéket képviselhet. Fontos a borító, a papír, a kiadás, a polcon elfoglalt hely – vagy egyszerűen csak jó érzés évekkel később ugyanabban az állapotban elővenni.
Mindkettő kötődés, csak más nyelven.
Reggel, napközben vagy éjszaka szeretsz olvasni?
Az olvasás időpontja sokszor kevésbé a személyiségünkről, inkább életvitelünkről és napi ritmusunkról mesél.
A reggeli olvasók számára néhány oldal egyfajta átmenet lehet az ébredés és a napi teendők között. Mások utazás közben használják ki az egyébként elveszettnek érzett perceket. Az esti olvasás pedig külön kis rituálévá válhat: telefon félretéve, takaró elő, és kezdődhet a következő fejezet.
Aztán létezik a könyvmolyok egyik legveszélyesebb mondata: „Még egy fejezet.”
Ebből könnyedén lesz hajnali egy óra, különösen akkor, ha az író pontosan tudja, hol kell befejeznie egy fejezetet ahhoz, hogy képtelenség legyen becsukni a könyvet.
Érdemes megfigyelni, mikor esik igazán jól az olvasás. Ha megtaláljuk a saját természetes időpontunkat, sokkal könnyebb rendszeres szokássá tenni.
Mit mesél rólad a könyvespolcod?
Egy könyvespolc különös önéletrajz. Nem feltétlenül azt mutatja meg, kik vagyunk, hanem azt is, kik voltunk, kik szerettünk volna lenni, és mi minden érdekelt bennünket életünk különböző időszakaiban.
Ott lehet rajta egy kamaszkori kedvenc, amelyet ma már talán nem választanánk. Egy szakmai könyv egy korábbi munkahelyről. Egy útikönyv egy emlékezetes nyaralásról. Egy regény, amelyet valakitől kaptunk, és emiatt akkor sem válnánk meg tőle, ha valószínűleg soha többé nem olvassuk el.
Éppen ezért a könyvespolc sokszor több egyszerű tárolóhelynél. Egyfajta személyes archívum.
És talán ezért olyan érdekes mások polcait is böngészni. Nem feltétlenül azért, mert ítéletet akarunk alkotni róluk, hanem mert minden könyvcím mögött ott rejlik egy apró kérdés: vajon miért éppen ezt választotta?
Nincs jó vagy rossz módja annak, hogy szeressük a könyveket
Talán éppen ez a legfontosabb tanulság. Az olvasási szokásaink valóban elárulhatnak rólunk ezt-azt, de nem diagnózisok, és nem alkalmasak arra, hogy néhány egyszerű kategóriába soroljunk embereket.
Aki évente öt könyvet olvas el, nem feltétlenül szereti kevésbé az irodalmat annál, aki ötvenet. A hangoskönyv hallgatása nem értéktelenebb attól, hogy nincs közben könyv a kezünkben. A könnyed romantikus regény pedig nem lesz kevésbé érvényes olvasmány attól, hogy valaki más inkább klasszikus irodalmat választ.
Az olvasás egyik legnagyobb szabadsága éppen az, hogy nincs hozzá egyetlen helyes recept.
Olvashatunk azért, hogy tanuljunk, kikapcsolódjunk, nevessünk vagy éppen kisírjuk magunkat. Kereshetünk olyan történeteket, amelyek hasonlítanak a saját életünkre, vagy olyan világokat, amelyek a lehető legtávolabb állnak tőle.
Így talán nem is az a legérdekesebb kérdés, hogy mit árulnak el rólad az olvasási szokásaid, hanem az, hogy te mit fedezel fel általuk saját magadról. Nézz végig egyszer a könyvespolcodon, gondolj azokra a történetekre, amelyeket újra és újra elővennél, és azokra is, amelyeket félbehagytál.
Lehet, hogy a könyveid között nem a személyiséged pontos lenyomata rejtőzik. De az érdeklődésed, emlékeid, kíváncsiságod és életed egy-egy korszakának apró darabjai szinte biztosan ott sorakoznak a polcon.
És ettől válik minden könyvespolc igazán személyessé.
