Mikor olvastál utoljára úgy egy könyvet, hogy közben egyszer sem néztél rá a telefonodra? És mikor fordult elő, hogy annyira belefeledkeztél egy történetbe, hogy észre sem vetted, mennyi idő telt el? Ha most gondolkodnod kell a válaszon, jó társaságban vagy. A figyelmünkért folytatott versenyben a könyveknek ma már a közösségi médiával, a streamingplatformokkal és a zsebünkben lapuló, folyamatosan jelentkező digitális világgal kell megküzdeniük. Pagonyi Adrienn ír és olvas.
Erről is szó esett november 11-én a Magvető Caféban, ahol a Könyves Magazin és az Alfa Biztosító bemutatta az 1 millió oldal országos olvasási kihívást. A kezdeményezéshez több száz iskola diákjait várják, akik január végéig közösen próbálnak meg elolvasni egymillió oldalt.
Valuska László, a Könyves Magazin és a Margó Irodalmi Fesztivál vezetője egy családi történettel érzékeltette, mennyit változott az olvasás helye az életünkben. Nagyapja számára a könyv jelentette a tudásszerzés és a szórakozás egyik legfontosabb eszközét. Aztán megérkezett a televízió, később egyre több műsor, ma pedig már szinte korlátlan mennyiségű tartalom áll rendelkezésünkre. A nap viszont továbbra is huszonnégy órából áll.
Mikor olvastál utoljára úgy, hogy közben nem néztél a telefonodra?
Emlékszel még arra, amikor annyira belemerültél egy könyvbe, hogy ágyút lehetett melletted sütögetni? Én igen. Arra viszont már nem emlékszem, mikor kezdtem el olvasás közben automatikusan a telefonomért nyúlni. Pedig sokszor senki sem keres, és különösebben dolgom sincs.
Ma már egészen elképesztő mennyiségű tartalom versenyez a figyelmünkért, miközben az olvasáshoz idő kell. Legalábbis ahhoz a fajtájához, amikor tényleg belemerülünk egy történetbe, megismerjük a szereplőket, és néha még napokkal később is azon gondolkodunk, vajon miért cselekedtek úgy, ahogy.
A kutatók régóta vizsgálják, hogyan hat a figyelmünkre a digitális világ.
Egy 2025-ben megjelent kutatási összefoglaló szerint a digitális olvasás közbeni zavaró ingerek a szövegértésünket is ronthatják. Ami nem különösebben meglepő. Nehéz egy történetre figyelni, miközben fél szemmel azt nézzük, ki írt nekünk.
A szépirodalomnak ráadásul olyan hozadéka is lehet, amelyre ritkábban gondolunk. Egy 2024-es kutatási összefoglaló az olvasás és bizonyos gondolkodási, illetve társas képességek között talált kedvező összefüggéseket. Amikor egy regény szereplőinek fejével próbálunk gondolkodni, más nézőpontokat is megismerünk. Ez az empátia szempontjából is érdekes, és a saját véleményünk kialakításában is segíthet. Drevenka Edit, az Alfa Biztosító PR-vezetője a beszélgetésen mindezt egyetlen mondatban foglalta össze:
„Aki olvas, mélyebben érti a valóságot.”
Az Alfa számára egyébként nem új terület az irodalom támogatása. Elődje, az Aegon Biztosító 2006-ban alapította meg az Aegon Művészeti Díjat, amely később Aegon Irodalmi Díj néven működött tovább, és másfél évtizeden keresztül a kortárs magyar irodalom egyik fontos elismerése volt. A mostani kezdeményezés így a régebbi elköteleződés folytatásának is tekinthető.
Olvassál, fiam! De te mikor vettél könyvet a kezedbe?
Nyáry Krisztián író, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint a szülői minta meghatározó. Hiába mondjuk egy gyereknek, hogy olvasson, ha közben sosem lát minket könyvvel a kezünkben.
Diószegi Endre, az Ady Endre Gimnázium irodalomtanára arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolában a diákok rengeteget olvasnak. Szinte minden tantárgyhoz tartoznak szövegek, amelyeket meg kell érteniük. Csakhogy ettől még nem feltétlenül válnak olvasóvá.
Ráadásul a kötelező olvasmányok jelentős részét felnőttek írták felnőtteknek, olyan élethelyzetekről, amelyekkel egy tizennégy évesnek még nincs sok dolga. Diószegi saját élményeket is felemlegetett. Diákként nehezen birkózott meg Jókai A kőszívű ember fiai című regényével, ma viszont már 71 Jókai-regény elolvasásánál tart.
A tanár szerint az iskolai irodalomoktatás egyik feladata éppen az, hogy elültesse a későbbi olvasás lehetőségét.
Lehet, hogy egy könyv tizennégy évesen semmit sem jelent, tíz év múlva viszont egészen másként szólítja meg az embert. A tanár szerepe pedig abban is fontos, hogyan kínálja fel a diákoknak az olvasmányokat. Diószegi például Szophoklész Antigonéját a zsarnokság és az egyéni szabadság kérdésein keresztül közelítette meg. Így egy több mint kétezer éves történet is izgalmassá válhat a kamaszok számára.
Kollár Betti író, akinek könyvei sok fiatalhoz jutnak el, hasonló tapasztalatokról beszélt. Olvasói gyakran saját problémáikra ismernek a történeteiben, és nemritkán a könyvek révén találnak egymásra. Mesélt olyan baráti társaságokról is, amelyek tagjai az olvasásnak köszönhetően ismerkedtek meg.
A könyvválasztásnál ezért szerinte fontos, hogy a fiatalok merjenek a saját érdeklődésükre hallgatni.
A telefonját ő maga is igyekszik távol tartani olvasás közben, mert egy történetbe nehéz úgy belemerülni, ha közben folyamatosan villog a kijelző. Ha pedig valaki csak tizenöt percig tud figyelni, akkor arra a tizenöt percre tegye félre a telefonját.
És mi legyen azzal a könyvvel, amelyik az első ötven oldalon sem fog meg bennünket? Betti bevallotta, hogy ő még a rossznak érzett könyveket is hajlamos végigolvasni, hátha talál bennük valamit, amiért megérte. Valuska László viszont a félbehagyás pártján áll. Abban végül egyetértettek, hogy egy könyvhöz később is vissza lehet térni. Ami ma untat, néhány év múlva akár a kedvencünk is lehet.
Az egymillió oldal kihívás november 11-től január 31-ig tart.
A középiskolások a program online felületénregisztrálhatnak, ahol irodalmi szövegek közül válogathatnak, de a saját könyveikből elolvasott oldalakat is beszámíthatják. Az egyéni teljesítmények az osztályok és az iskolák eredményéhez is hozzáadódnak. Heti kihívások, ranglisták, digitális jelvények és nyeremények segítik a résztvevőket. A jutalmak között e-könyv-olvasók, koncertélmények és egy iskolai könyvtár megújítása is szerepel.
Nyáry Krisztián a beszélgetés végén arra emlékeztetett, hogy az egymillió oldal elérése önmagában még kevés. A program akkor lesz igazán sikeres, ha a résztvevők később is szívesen vesznek könyvet a kezükbe. Vagy ahogy ő fogalmazott:
„Ez arra jó, hogy megízleljünk valamit.”
Egy nyalintást mindenképpen megér.
