November 11. a szinglik napja, amely Kínából indult, és mára a világ egyik legnagyobb vásárlási eseményévé nőtte ki magát. Úgy látszik, az egyedülállóságot is lehet akciókkal ünnepelni. Pedig a szingliség ennél valamivel összetettebb kérdés, különösen akkor, ha a társkeresés 40 felett válik aktuálissá. Ilyenkor az embernek már van múltja, kialakult élete, néhány rosszul sikerült kapcsolata, és jó esetben némi fogalma arról is, hogy mit szeretne a következőtől. Pagonyi Adrienn keres… válaszokat.
Tényleg túl magasra került az a bizonyos léc?
Gyakran hallani, hogy a mai nők túl válogatósak. A férfi legyen intelligens, humoros, érzelmileg elérhető, önálló, ápolt, figyelmes és lehetőleg ne az édesanyjával kelljen egyeztetni, hogy mikor ér rá találkozni. Egy bizonyos kor után azonban felmerül a kérdés: ezek valóban túlzó elvárások?
A Randivonal és Dr. Rövid Irén szociológus 2026 februárjában publikált felmérése érdekes képet mutat arról, milyen társat keresnek a magyar szinglik. A vizsgált 20–49 éves felhasználók között az átlagos férfi 36 éves, és 26–39 éves nővel szeretne megismerkedni. Az átlagos nő 37 éves, és a saját koránál akár nyolc évvel idősebb férfit is elfogadna.
Ha ezt a logikát követjük, ötvenéves nőként akár le is húzhatnám a rolót, mert úgy tűnik, leginkább a bő hatvanas férfiaknál lenne esélyem. Kár, mert nem feltétlenül ebben a korosztályban keresgélnék. Persze a kutatás nem az ötven felettiek párválasztását vizsgálta, így ebből szerencsére nem kell messzemenő következtetéseket levonni. Azért elgondolkodtató, hogy miközben a nőket gyakran vádolják túlzott elvárásokkal, a férfiak is meglehetősen határozott elképzelésekkel érkeznek a társkeresőkre.
… és valahogy ritkábban halljuk, hogy túl magasra tették a lécet.
Közben arra is érdemes ránézni, hogy a középkorúság önmagában feladja a leckét a párkeresésnek. Húszévesen még viszonylag könnyű közös életet tervezni valakivel. Negyven-ötven évesen viszont már mindkét félnek van saját élete. Gyerekek, barátok, munka, megszokások, egy kedvenc oldala az ágynak, és esetleg egy kutya, amelyik végképp nem szeretne osztozni a kanapén.
Ebbe kellene valahogy beilleszteni egy másik embert. Ráadásul olyat, akinek szintén megvan a maga kanapéja.
Hol lehet egyáltalán ismerkedni negyven felett?
A társkeresés 40 felett sokaknak az online alkalmazásokkal kezdődik, különösen akkor, ha egy hosszú kapcsolat után kell újra beletanulni az ismerkedésbe. Tinder, Bumble, különféle társkereső oldalak, ahol elvileg néhány mozdulattal elérhetővé válik a következő nagy szerelem. A gyakorlatban persze előbb át kell jutni – nemtől függetlenül – a tíz évvel korábbi profilképeken, a semmitmondó bemutatkozásokon és azokon, akik maguk sem tudják, mit keresnek.
A következő szint már, amikor az elképzelésekkel találkozhatunk. Van, aki a lelki társát keresi és an, aki már az első üzenetek egyikében közli, hogy szívesen válna a hölgy örömére használható tárggyá. Más álomkapcsolatot ígér, amiből némi kérdezősködés után maximum egy koktél és egy hotelszoba körvonalazódik.
Persze ki-ki mást ért álomkapcsolat alatt. Van, akinek ehhez egy jó beszélgetés, némi vonzalom, egy kis flört is hozzátartozik. Esetleg az is, hogy a másik előbb megkérdezi a nevünket. A közös gázszámla itt még nem is kerül szóba.
És akkor vissza is érkeztünk a magasra tett léchez. Tényleg olyan sokat kérünk?
Az amerikai AARP 2026-ban 300, ötven év feletti, online társkeresést kipróbáló embert kérdezett meg. A válaszadók 38 százaléka tartós párkapcsolatot keresett, 39 százalékuk inkább kötetlenebb ismerkedésre vágyott. A tartós kapcsolatot keresők felének a felmérés idejéig nem sikerült párt találnia az adott platformon. Ennek ellenére a megkérdezettek 65 százaléka legalább valamennyire elégedett volt az online társkeresési tapasztalataival.
Azért az internetes romantikának vannak kevésbé vonzó oldalai is. Ugyanebben a kutatásban 41 százalék találkozott hamis profillal vagy csalási kísérlettel. Az ember tehát már annak is örülhet, ha a jóképű, külföldön dolgozó mérnök valóban létezik, és nem sürgősen pénzre van szüksége.
De hol lehet ismerkedni, ha valaki nem szeretne alkalmazásokon keresztül randizni?
A munkahelyen sokszor már mindenki foglalt, az egyéni vállalkozói magányt engedjük el, a baráti társaságok többé-kevésbé állandóak, az utcán pedig meglehetősen ritkán lép oda valaki azzal, hogy elnézést, volna kedve velem megöregedni?
Maradnak a közös érdeklődés köré szerveződő programok: tanfolyamok, túrák, táncórák, kulturális események, baráti összejövetelek, péntek esti bulizás. Ezeknek legalább az az előnyük, hogy akkor sem feltétlenül elvesztegetett idő egy este, ha nem találkozunk életünk szerelmével.
A magyar Randivonal-kutatás szerint egyébként az első randik között a séta a legnépszerűbb, amit a kávézás követ. Úgy tűnik, a romantikához nem feltétlenül szükséges gyertyafényes vacsora. Egy kényelmes cipő viszont jól jöhet.
A változókorban a párkapcsolati igényeink is változhatnak
Negyven-ötven körül a társkereséshez egy másik tényező is társulhat: a perimenopauza és a menopauza. A hormonális változások befolyásolhatják a szexuális vágyat, de a háttérben az önkép, a párkapcsolati nehézségek vagy a testi kellemetlenségek is szerepet játszhatnak. Erre a brit egészségügyi szolgálat, az NHS változókori tájékoztatója is felhívja a figyelmet. Van, aki kevésbé érzi magát vonzónak, más éppen ebben az életszakaszban kezd felszabadultabban viszonyulni a testéhez és a szexualitásához.
A változókor ugyanakkor nem jelenti automatikusan az intimitás iránti érdeklődés csökkenését. Ahogy azt sem, hogy minden nő ugyanarra vágyik.
Talán az egyik legérdekesebb kérdés, hogy mennyire akarunk még alkalmazkodni. Egy hosszú házasság, válás vagy évekig tartó egyedüllét után sok nő (és férfi) megtapasztalja, milyen saját maga szerint beosztani az idejét. És ezt az önállóságot nem feltétlenül szeretné feladni egy kapcsolat kedvéért.
A magány pedig külön kérdés. Korábban már írtam arról, hogy egyre többen fordulnak a mesterséges intelligenciához beszélgetőtársként, sőt akár lelki társként is. Dr. Rövid Irén egy másik, a Randivonallal közös kutatása szerint az AI-ra barátként vagy lelki társként tekintő szinglik több mint kétharmada rendszeresen magányosnak érzi magát. A megértettség iránti igény tehát akkor sem tűnik el, ha egy algoritmus bármikor készségesen meghallgat bennünket.
Lehet valaki magányos egy házasságban, és élhet teljes, társas kapcsolatokban gazdag életet pár nélkül is. Ahogy az is teljesen természetes, ha valaki negyven-ötven évesen szeretne újra szerelmes lenni, randizni, szexelni, vagy egyszerűen csak valakivel megosztani a vasárnap reggeli kávéját.
November 11-én tehát akár azt is megünnepelhetjük, hogy van választásunk. Kereshetünk társat, élvezhetjük az egyedüllétet, vagy éppen meggondolhatjuk magunkat. A lécet pedig talán nem is kell lejjebb tenni. Legfeljebb időnként érdemes megnézni, hogy valóban mi tettük-e oda.
