Van az a pont, amikor már nem egyszerűen rossz napokról beszélünk. Amikor a fáradtságot nem oldja meg egy hosszabb alvás, a hétvége sem hoz valódi megkönnyebbülést, és lassan azok a hétköznapi dolgok is nehézzé válnak, amelyek korábban szinte automatikusan mentek. Ezt a köznyelv ezt sokszor mentális összeomlás kifejezéssel nevezi.
Fontos tudni, hogy ezek a jelek önmagukban nem minősülnek önálló orvosi diagnózisnak. Sokkal inkább egy olyan állapot leírására használjuk, amikor a tartós stressz, a lelki megterhelés vagy a kimerültség már érezhetően befolyásolja a mindennapi működésünket. Marczinka Mátyás, a WakeUp alapító-főszerkesztőjének írása.
Nem vagyok szakértője ennek a témának, azonban egész közelről ismerem, ugyanis pontosan tudom, milyen az, amikor az élet egyszer csak túl sok lesz. Ilyenkor kívülről talán még minden rendben lévőnek tűnik, belül viszont egyre nehezebb ugyanúgy továbbmenni.
Fontosnak tartom felhívni a figyelmet, hogy bizonyos változásokat nem érdemes egyszerűen lustaságnak, rosszkedvnek vagy átmeneti fáradtságnak elkönyvelni.
#1. Az egyik leggyakoribb figyelmeztető jel az alvási szokások megváltozása.
Van, aki hiába fáradt és álmos, mégis órákon át forgolódik, más pedig éppen ellenkezőleg, szinte folyamatosan aludna, mégsem érzi kipihentnek magát.
A stressz és a szorongás könnyen megzavarhatja az elalvást és az alvás minőségét. Ilyenkor az ember fizikailag fáradt lehet, miközben az agya továbbra sem képes kikapcsolni.
Egyetlen rosszul átaludt éjszaka természetesen nem jelent problémát. Ha azonban az alvászavar hetek óta fennáll, vagy már a nappali működésedre is hatással van, érdemes komolyan venni.
Ilyenkor még egy óra görgetés az internet tengerében nem jelent megoldást. Sokszor már az is segíthet, ha lefekvés előtt csökkentjük az ingereket, félretesszük a telefont, olvasunk, sétálunk vagy tudatosan időt adunk magunknak a lelassulásra.
#2. Már a legalapvetőbb dolgokhoz sincs energiád.
Fürdés. Fogmosás. Hajmosás. Felöltözés. Rendrakás. Mind apróságoknak tűnnek egészen addig, amíg egyszer csak óriási feladat nem lesz belőlük.
Ha valaki elkezdi elhanyagolni a személyes higiéniáját vagy a korábban megszokott napi rutinját, az nem feltétlenül igénytelenség. Előfordulhat, hogy egyszerűen annyira kimerült, leterhelt vagy rossz lelkiállapotban van, hogy még ezekhez a hétköznapi tevékenységekhez sem marad energiája.
Ez depresszióval és más mentális nehézségekkel is együtt járhat, de önmagában természetesen ez sem diagnózis. A változás számít igazán. Ha valaki korábban törődött magával, majd fokozatosan minden ilyen tevékenységet elenged, annak érdemes utánajárni.
#3. Egyre inkább visszahúzódsz másoktól.
Néha mindenkinek szüksége van arra, hogy egyedül legyen. Az viszont már más helyzet, amikor sorra mondjuk le a találkozókat, nem válaszolunk az üzenetekre, kerüljük azokat az embereket is, akikkel korábban örömmel töltöttük az időt.
A társas visszahúzódás sokszor nagyon lassan történik.
Először csak azt mondjuk, hogy „ma nincs kedvem”. Aztán jövő héten sincs. Később pedig már ahhoz sincs energiánk, hogy elmagyarázzuk másoknak, miért tűntünk el. Ez nem összekeverendő az énhatárok meghúzásával.
Egy stresszes és depresszív időszakban lehetnek különösen fontosak az emberi kapcsolatok. Nem azért, mert egy baráti beszélgetés minden problémát megold, hanem azért, mert a teljes elszigetelődés még nehezebbé teheti azt, amin keresztülmegyünk.
Hiszem, hogy néha már annak is hatalmas ereje van, ha valaki valóban meghallgat, és érezteti velünk, hogy nem kell mindent egyedül cipelnünk.
#4. A mentális összeomlás és a stressz már a légzéseden is jelentkezhet.
Szapora légzés, mellkasi szorítás, heves szívdobogás vagy az az érzés, hogy nem kapunk elég levegőt, szorongás vagy pánik során is jelentkezhet. Ilyenkor könnyű megijedni és ez az ijedtség tovább fokozhatja a tüneteket.
A légszomjnak és a mellkasi fájdalomnak számos testi oka is lehet, így nem lehet minden esetben a stresszre fogni. Ha a panasz erős, hirtelen jelentkezik, szokatlan vagy nem múlik, érdemes azonnal orvosi segítséget kérni. A lelkiállapotunk hatással lehet a testünkre, de ez nem jelenti azt, hogy minden testi tünet lelki eredetű.
#5. Gyakrabban fáj a fejed vagy a gyomrod
A test sokszor hamarabb jelez, mint ahogy mi kimondanánk, hogy valami nincs rendben. A tartós stressz együtt járhat például fejfájással, izomfeszüléssel vagy emésztőrendszeri panaszokkal. Vannak, akiknél egy különösen feszült időszakban szinte rendszeressé válik a fej- vagy gyomorfájás.
Ezeket azonban szintén nem szabad automatikusan pszichés eredetűnek tekinteni. A visszatérő vagy erős fizikai fájdalom kivizsgálást érdemel. A lényeg, hogy figyeljünk a változásra. Arra, ha a testünk újra és újra ugyanazzal próbálja felhívni magára a figyelmet.
#6. Hirtelen megváltozik az étvágyad
A lelki megterhelés az étkezési szokásainkat is felboríthatja. Van, aki stresszes időszakban szinte képtelen enni. Más éppen ellenkezőleg van vele és gyakrabban nyúl ételhez, különösen olyan fogásokhoz, amelyek pillanatnyi megnyugvást vagy jutalomérzetet adnak.
Egy-egy ilyen nap önmagában természetesen nem jelent semmit. Ha azonban az étvágy jelentősen és tartósan megváltozik, különösen akkor, ha ehhez fogyás, hízás, alvászavar, tartós rosszkedv vagy kimerültség is társul, már érdemes odafigyelni rá.
Nem kell megvárni, amíg teljesen elfogy az erő
Sokszor hajlamosak vagyunk összehasonlítani a saját nehézségeinket másokéval. Nem kell eljutni valamiféle látványos összeomlásig ahhoz, hogy jogunk legyen azt mondani, hogy most nem vagyok jól.
Lehet, hogy elmúlik. De segítséget kérni nem csak akkor lehet, amikor már minden szétesett.
Ha több ilyen változást is észreveszel magadon, azok tartósan fennállnak, vagy azt érzed, hogy egyre nehezebben tudod ellátni a mindennapi feladataidat, érdemes beszélni valakivel. Akár egy hozzád közel álló emberrel, háziorvossal vagy mentális egészséggel foglalkozó szakemberrel.
A mentális összeomlás sokkal gyakoribb, mint hinnénk. Nem ciki kimondani, hogy valami túl sok, és nem gyengeség beismerni, hogy valami nem megy egyedül. Néha éppen ez az első lépés afelé, hogy könnyebb legyen.
